2013. augusztus 10., szombat

A parlagi sas



A parlagi sas




A parlagi sas a vágómadár-alakúak rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék családjába tartozó faj. 
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2005-ben „Az év madarává” választotta.

Elsősorban Ázsia és Kelet-Európa füves pusztáin, sztyeppjein, ritkás erdőiben és fás mocsaraiban költ, legkeletibb előfordulása a Bajkál-tó vidékén, a legnyugatibb pedig – a sokáig alfajként kezelt ibériai sast (Aquila adalberti) leszámítva – a Balkánon és Közép-Európában (főleg Magyarországon és Szlovákiában) található. 

A parlagi sasok élőhelyüktől függően a Nílus völgyében, a Csendes-óceán nyugati partvidékén, Közép-Ázsiában, a Földközi-tenger keleti partvidékén és a Perzsa-öbölnél telelnek. 


Magyarországon a középhegységek peremén, ritkán belsejében és azoknak alfölddel érintkező füves pusztáin, mezőgazdasági területein is megtelepszik.

A parlagi sas nemének többi fajához hasonlóan sötétbarna alapszínű, bár tollazata a fején világosbarna, a vállrészen pedig két fehér folt található – ezek megkönnyítik az azonosítását. 
A farok töve némileg halványabb. 
Erős, hosszú karmú lábai és kampós csőre sárga, csőrének hegyéhez lévő közelebbi vége pedig szürkés színezetű.
Testhossza 72-83 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 190 – 210 centiméteres is lehet.

 A két nem egyforma, azonban a tojók némileg robusztusabbak, nagyobb a testtömegük. 
A hímek kb. 2,5 – 4 kilogrammot, míg párjaik 2,8 – 4,5 kilogrammot nyomnak.



A parlagi sas ragadozó, elsősorban különféle rágcsálókkal (elsősorban ürgék, hörcsögök, de gradáció esetén mezei pockok is), illetve olykor hüllőkkel és kisebb madarakkal táplálkozik, illetve ha alkalom adódik rá dögöt is fogyaszt. 

Újabban elsősorban az ürgeállomány megcsappanása miatt a magyarországi állomány esetében étrendjében nagyobb szerepet kapnak a különféle madarak.

A parlagi sas fokozottan védett, eszmei értéke 1 000 000 forint. 
A SPEC értékelése szerint az I. kategóriába esik, ami azt jelenti, hogy a faj megmentése világméretű probléma: Európában gyakorlatilag csak a Kárpát-medence területén nő a sasok példányszáma, az összesen körülbelül 300 párt számláló európai állomány nagy része magyar–szlovák területen fészkel. 

A világállomány mindössze 2-3000 párból állhat.
A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint a parlagi sas sebezhető faj. Elsősorban élőhelyének pusztulása, mezőgazdasági művelésbe vonása és költőhelyeinek zaklatása miatt ritkult meg. 
A Magyar Madártani Egyesület 2005-ben a parlagi sast nevezte meg az év madarának.

Rokonai:

Magyar nyelven több egymással nem különösebben közeli rokonságban álló madárfajt is megillet a sas elnevezés. 
Az Aquila nembe a parlagi sas mellett az alábbi, Kárpát-medencében előforduló fajok tartoznak: békászó sas, fekete sas, pusztai sas, szirti sas.




Szóbonctana:

SAS – Nagy testű, barnás tollú, kampós csőrű, ívelt körmű ragadozó madár. [A Magyar Ért. Kéziszótár szerint: finnugor]

A sas neve valószínűleg repülés közben suhogó, susogó szárnyak hangjából van. 

A kerítések oszlopainak sasként megnevezéséről a CzF Szótár ír: „[...] a keritések azon fa oszlopai, melyek a palánkfákat öszvetartják, s mintegy kiterjesztett sasszárnyakat képeznek [...]” 
A sas tükörgyök, oda-vissza ugyanaz értelmű. 
Nem lopható ki az ősmag(yar)-nyelvi eredetű gyökök, szavak közül!

Kolumbán Sándor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése