2013. október 2., szerda

A szüret és a szüreti mulatságok - hagyományok


Október - a szüreti hónap




A szüret és a szüreti mulatságok, hagyományok


 Szüreti előkészületek  :-)






Babits Mihály: Szüret előtt

Sötétzöld színű és tömött a tő,
egy-egy vörös levéllel néha tarka;
édesen lankad, érve csüggedő,
kékes fürtjével a nemes kadarka.
Oly mézes-forró s drágán töppedő,
mint szenvedélyes szerető vad ajka; –
s várakozásban ég a hegytető,
s mosolyog a Nap, a lángtejü dajka.
Várakozásban ég a hegytető,
benn a présházban locsolják a kádat –
ó méla napfény, lankadt dajkaság!
Méla Halál, te nagy Szüretelő,
jöjj, hozd a kést, puttonnyal kösd a hátad,
és halkan nyisd a Pince ajtaját!

Szüret - Fábián Gábor Károly alkotása






A szüret és a szüreti mulatságok, hagyományok

A szüret a különböző történelmi korokban mindig többet jelentett egyszerű munkánál.


Ünnepnek számított és számít ma is, hiszen egy egész évi munka gyümölcsével szembesül a szőlőművelő.


"A szüret a XVI. és XVII. században igazi sátorosünnep volt, melyre még a hadviselő vitézek is hazasiettek. 

Városaink statumai szerint szüret idején még a törvénykezés is szünetelt!"

 Szüret Vác vidékén - Canzi Ágost alkotása


Az 1700-as évektől az 1900-as évek közepéig mindig október végén zajlott a szőlőtermés betakarítása Tokaj-hegyalján. 

Tokaji szüret


Október 28-a, Simon-Júda - a szőlők védőszentjének napja - volt a nyitány: ezelőtt szüret hivatalosan nem kezdődhetett. 

Annyira szigorúan betartották ezt a fordulónapot, hogy egyes községekben harangzúgás és mozsárágyúk dörgése jelezte a munka kezdetét.







Juhász Gyula: Október
(részlet)

Szüret tüzei égnek,
Szólnak szüreti nóták
S a szőlőhegyek hátán
Venyige lombja pirkad
És megszépül csöndesen
Az egész mulandóság.





  

A szüret menete egyszerű volt:

Kisebb birtokosoknál kalákában szedték le a szőlőt, rokonok, ismerősök segítettek be, akiket a gazda látott el ebéddel. 


Elmaradhatatlan volt a pogácsa, pálinka, lacipecsenye, gulyás és a bor. 

A nők szedtek, a férfiak puttonyoztak. 

Szüretelők - Határ József szobra


A szedők (lányok,asszonyok) görbe késsel, kacorral (szőlőmetsző kés), vagy metszőollóval vágták le a fürt nyelét.

Szőlőmetsző kések


Minden puttonyos kezében ott volt a frissen vágott vessző, melyre minden puttony szőlő után egy-egy rovást faragtak. 

Puttony formák


A szedők mögött, kezében kis pálcával, a pallér csapkodta a leveleket - ügyelve arra, hogy sor ki ne maradjon, tőke szedetlen ne legyen -, továbbá irányította a munka menetét is. 

A puttonyból a szőlőt a terhesbe öntötték, amely mellett ott álltak sorban a gyerekek, és három-négyágú karókkal, az úgynevezett csömöszölővel zúzták a szőlőt. 


A szüret végeztével felcsendült a végzésnóta, a szekereken hazavitték a terhest és az embereket.

  
Ezután megkezdődött a szőlő feldolgozása: darálás, áztatás, taposás, préselés, fordítás... 


Gúzsos prés - Zala megye

Középorsós sajtó, Balaton - felvidék

Regős prés, Balaton - felvidék


A régi időkből maradt fenn az a kedves szokás, hogy ha a gazda jó, azaz kivívta a résztvevők megbecsülését, a puttonyos legények vagy a szüretet vezető pallér négyágú szőlőkoronát készített számára. 

Amit aztán felpántlikázva, a tisztelet jeléül átadtak a házánál, mire ő áldomást ivott szüretelő munkásaival.

Őszi áldomás - Lányi tünde alkotása


A gazdagok szürete mind külsőségeiben, mind tartalmában eltért az egyszerű birtokosokétól. 

Itt a gazdák ki se mentek a szőlőbe.

Megbíztak egy szüretgazdát, rendszerint a vincellérüket, hogy képviselje őket, és irányítsa a kint folyó munkát. 

A szüret végeztével rendezték meg aztán a hetedhét országra szóló szüreti bált, amely alkalom volt rokoni látogatásra, ismerkedésre, eljegyzésre és egyszerű szórakozásra.

Szüreti bál - Fábián László alkotása





Virág Benedek: Szüretelő

Höss! höss! Kapáltam s vérrel izzadtam napot
Napestig éhen: úgy szereztem e kevést.
Akkor te seregély, te babuk, a sűrű liget
Árnyékai alatt édesen hivalkodál.
S fogyasztod-e te is mustomat dongó darázs?
Nem elég, ha szabad a böngézés? Nem, mondanak:
Mi ég madarai mindenkor szabadok vagyunk.

Borvidék - Lányi Ágnes alkotása







Az ünnep régen



Szüretelők - Lányi Ágnes alkotása


Szüretkor megélénkült a szőlőhegy. 

A munkavégzés alatt is jellemző volt -közösségi munka lévén - a tréfálkozás, az éneklés, a hangoskodás. 


Utána azonban valódi ünneppé alakult a nap. 

A szüretelők a végzésnapon a hegyről levonulva szüreti koszorút vittek a vállukon. 


Ez a koszorú fém, vagy favázra aggatott szőlőfürtökből állt, amelyet búzával, vagy szalagokkal, esetleg borosüveggel díszítettek. 

A feudalizmus idején a menet ilyenkor a földesúr házához vonult köszönteni. 

Itt a dolgozók verses rigmusokat mondtak, melyekben szót ejtettek a gazda fukarságáról, vagy jószívűségéről is. 


A földesúr ezután megvendégelte munkásait, s este általában táncos mulatságot is tartott. 

A szüreti felvonulás.

A szüret befejezését nem csak a feudális időkben ünnepelték meg. 


Szüreti felvonulás és bál sok városban még ma is van. 


A szerepköröket (bíró, bíróné, csőszlányok, csőszlegények, kisbíró, táncmesterek) ma is beöltözött szereplők alakítják. 


A menet fontos szereplője volt a múlt században a borkirály, vagy bálkirály. 
Ő, illetve a családja volt felelős az esti mulatság rendezéséért. 


A menet érdekessége az úgynevezett baksus figurája, ami egy botra, vagy hordóra ültetett, piros ruhás férfibábu volt. 


Alakja Bacchusszal, a görög mitológia boristenével ( másik nevén Dionüszosz) hozható kapcsolatba. 

A szüreti menet jellegzetes figurái a tolvaj és a csősz, akik veszekedésükkel szórakoztatják a közönséget, de rajtuk kívül olyan beöltözött szereplők is jelen voltak, amilyen alakoskodók (jelmezbe bújt, szerepet játszó figura) általában a farsangi felvonulásokon szerepelnek. 


Ilyenek például a török, a szerecsen, a vándorárus, az úrfi, a cigány, a medvetáncoltató stb. figurája.
  
A szürethez kapcsolódó mulatságok
  
A szürethez kapcsolódó mulatságok közül legjelentősebbek a felvonulások. 


A 18. század második felében alakultak ki az úgynevezett Baksus ünnepségek, amelyek megrendezése görög és római mintákon alapult. 



Bacchus

Körüljárja Bacchus az ő birodalmát,
Hogy hol találná meg a föld legjobb borát
Végre is hát eljut Tokaj vidékére,
Hadd lássa, mit tesznek ott tiszteletére.

Elmegy Tarcalra a magas "Szarvas hegyre"
Mily gyönyörrel néz le Tokaj vidékére,
Nemes bor terem itt, minőt más föld nem ád,
Majd megadja Tarcal, Tokaj, Tolcsva meg Mád.
Hát mikor látja, csakhogy el nem ámul,
Hiszen Zemplén megye hideg helyre szorul,
S mindennek dacára csoda, ami terem,
Nem csoda, hogy Tokajt mégiscsak szeretem.

Iddogálva Bacchus gyakran a pohárból,
Ily ítéletet hoz Tokaj jó boráról:
Champagnát gondoztam Choist meg szeretem,
De isteni székemet csak Tokajba teszem.
Szirmay Antal (1798)



Az antik hagyomány e továbbélő formáját vándorló kádárlegények ismerték meg német vagy nyugati szláv területeken, és hozták magukkal. 


Az eredetileg a görögök körében meglévő Dionüszosz-kultusz a rómaiak Bacchus-kultuszában folytatódott, akik minden év decemberében, 17-e és 23-a között ülték szaturnáliáikat - a későbbi bacchanáliákat -, amikor megajándékozták, megvendégelték egymást. 

A kereszténység kezdetén ezek az ünnepségek a böjt előtti farsang idejére tolódtak. Amik Rómában, Firenzében, Nápolyban és Franciaországban álarcos felvonulásokban csúcsosodtak ki - ezeknek volt a neve a "carne vale", azaz "búcsú a hústól". 

Tokaj-hegyalján a Bacchus-kultuszhoz fűződő ünnepek kezdetben ugyancsak a farsang idejére estek, amikor már az újbor is kiforrott. 

Az 1700-as évek elejétől - a népi szüreti szokások kifejlődésével - azonban fokozatosan október-novemberre húzódtak át. 

Tokaj-hegyalján Bacchust nem római istenként ábrázolták, hanem nemzetiszínű hordón "lovagló" magyar huszár formájában. 


Baksus Pajtásnak hívták: innen ered a Baksus-ünnep elnevezés. 
Baksus Pajtás egyik kezében lopótököt tartott, a másikban koccintásra kész poharat. Mint már írtuk, rendszerint hordóra ültették, és a baksusvivők két rúd segítségével vállukra emelve vitték. 


Előtte két, fehér ruhás szűz leány lépdelt, akik egy szőlőtőkét kísértek. 

Ezek a szokások évről-évre színesedtek, újabb meg újabb népi elemekkel gazdagodtak, mint például Erdőbényén a kádártánc, Mádon a török menyecskerablás és a mádi zsidó, Rátkán a lakodalmas, Tokajban és Tarcalon a kisbíró és a szüreti bál. 

Mindezek együttes hatására alakultak ki és mosódtak egybe a jelenbéli szüreti felvonulások.


A szüreti bál

Az iparosok, a szegények és a gazdalegények régen külön bálokat tartottak. 

Később, főleg a kisebb településeken egy-egy nagyobb, közös mulatságon ünnepeltek. 

A bálokban a szüreti menet szereplői tovább viselték tisztségeiket. 

A csőszlányok és csőszlegények feladata például az volt, hogy a külön erre a célra felaggatott, vagy dekorációként használt szőlőfürtöket őrizzék. 


A bál folyamán ugyanis a résztvevők ezekről "lopkodtak". 

Akit "lopáson" értek, azt "megbüntették". 

Bírságot kellett fizetnie. 

Ezt a pénzt aztán a szervezők (korábban a borkirály, vagy bálkirály) a bál rendezési költségeire fordította. 

Sok helyen egyébként ez a szőlőlopás-játék még az 1970- es években is a szüreti bál része volt. 

A szüreti mulatság általában reggelig is eltartott.



Szüreti nóták
  
A szőlő szedése közben sokat énekeltek, tréfálkoztak, hangoskodtak a szedők. 

A munka végeztével a hegyről lefelé menet, vagy a szüreti bálon is jellemző volt a nótaszó. 

A bálozók a táncok után, vagy azok szünetében daloltak.



ŐSSZEL ÉRIK BABÁM - CSELÉNYI JÓZSEF











Illyés Gyula: Szüret-búcsúztató
(részlet)

Gazdag szüret volt. Ujra: „tőgyként
csüngtek a fürtök”! Reszketeg
állnak sárban a kifejt tőkék,
ridegbe hagyott tehenek.

Emlékszel? Régvolt évek őszén,
ha lomb lehullt, táj kopaszult:
hogy kitünt minden hegyi ösvény!
Mily messze nyilt és nyúlt az út!










Losonci Miklós
Szüret után…

Szüret után
zilált táj.
Esik, esik az eső,
mélyül a sár.
Távoli hegyeken
ködsál.
Oson az őz,
rotyog az üstben
a szilvalekvár.










Ady Endre: Szüret
(részlet)

A lombhulláskor vigaszunkra
Eljön a víg szüret megint,
Lesz már, ami fölmelegítsen,
Ha kissé hűsebb szél legyint.
A szőlőskertek vígan vannak,
Aki most búsul, mind bohó,
Egy jelszavunk legyen szüretkor:
A dáridó, a dáridó.




(forrás: Magyar vagyok)









Továbbá:


1.NagyBoldogAsszonyunk – HétBoldogAsszonyunk:

2.Pünkösd – A Csíksomlyói legenda:

3.A Mi Drága NagyBoldogAsszonyAnyánk:

4.Pünkösdölés és más népszokások, hagyományokhttp://emf-kryon.blogspot.hu/2013/05/punkosdoles-es-mas-nepszokasok.html


6.Szent Iván napjára népszokások, hagyományok: http://emf-kryon.blogspot.hu/2013/06/szent-ivan-napjara-nepszokasok.html

7.A szüret és a szüreti mulatságok - hagyományok:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.