2017. január 4., szerda

EHNATON FÁRAÓ ÉS A NAP - HIMNUSZ


EHNATON FÁRAÓ ÉS A NAP - HIMNUSZ

i.e. 1352 - 1336 (XVIII. DINASZTIA)
A forrásokat összeállította és jegyzetekkel kiegészítette:
Kozsdi Tamás 2002. November 20.




Tartalom:
1.       Amenhotep személye és tettei
2.       Amenhotep családja
3.       Amenhotep testvérei
4.       Amenhotep filozófiája, vallása – Aton-himnusz
5.       A Nap városa (Ahet-aton) leírása
6.       Az emberek reagálása Aton tetteire
7.       A fordulópont
8.       Amenhotep után
9.        Aton az én szememben - saját vélemény


Egyiptom történelmében talán a legizgalmasabb korszak az Amarnai időszak, azon belül is Ehnaton fáraó titokzatos személyisége. Az Egyiptom kutatók már régen rábukkantak a mindenkori fáraókat felsoroló listákra, de Tel el Amarna romjainál az 1800-as évek végén talált listán szerepel négy további név is, amelyek a korábbiakon nem voltak rajta. Köztük volt Ehnatoné is. A ma ránk maradt egyiptomi leletek között számos olyan létezik, ahol lekaparták, megrongálták vagy eltüntették az azonosíthatóságát egy-egy szobornak, tárgynak vagy falfestménynek. Ezen rongálások között feltűnő az a kapocs, hogy a XVIII. dinasztiából maradtak ránk.

Amenhotep személye és tettei

IV. Amenhotep egy Thotmesz herceg halála után lett trónörökös. Uralkodását azzal kezdte, hogy önmagának a napisten főpapja címet adományozta, ez egyébként az egyiptomi fáraók hagyományos funkciója volt, anélkül, hogy felvették volna címeik közé. Egyúttal új dogmatikai nevet is adott a napistennek: "Ré-Harahti ujjong a horizonton az ő, Su (fény) nevében, aki a napkorong [Aton]" (egy érthetőbb fordításban: "Él Harahti, ujjong ő a Fényhegyen az ő Su nevében, aki Aton") Az isten újfajta megjelenítése a sugárzó napkorong. Ennek, a napisten kivételével úgyszólván valamennyi hagyományos istent kizáró kultusznak a fejlesztése és önmaga dicsőítése vált fő életcéljává.

"Ehnaton forradalmi uralkodóként vonult be a köztudatba, aki szakított az ősi egyiptomi vallási rendszerrel, melyet számos isten, illetve bálvány és állati forma testesített meg. Csupán egyetlen istennel, Atonnal helyettesítette az ősi isteneket, akinek nincsen sem képmása, sem alakja, és nem csupán Egyiptomnak, hanem az egész világnak az egyetlen, univerzális istene." 
(Ahmed Osman: Mózes, Egyiptom fáraója)

Amenhotep valószínűleg uralkodásának 5. évében nevét 
Ehnatonra ("a napkorong jótevője") 
változtatta, és el-Amarnában, egy teljesen érintetlen helyen új főváros építésébe fogott. Ezt a várost Atonnak az általa tisztelt egyetlen istennek, a Napistennek tiszteletére alapította. Uralkodásának 9. éve táján az isten dogmatikus nevét egy jóval egyszerűbb nyelvezetű elnevezéssel váltotta fel, éspedig ily módon: "Él Ré, a két Fényhegy ura, ujjong ő a Fényhegyen, az ő Ré, az atya nevében, aki megjött mint Aton."

Ehnatonnak különös „haltestű” alkata volt

Első hat évében nagyszabású építési programot valósított meg Karnakban, s ezenfelül számos más városban is emelt új építményeket, amelyeket gyökeresen új művészeti stílusú és ikonográfiai felfogású domborművekkel díszíttetett. A karnaki szentélyek egyikében királyi
szoborkolosszusok egész sorát helyeztette el, s legalább egynegyedük a királynőt ábrázolta. Az el-amarnai templom falfestményein azonos számú ábrázolás látható a királyról, illetve a királynőről.

A korábbi idealizált művészi alkotások helyett a szobrászok igencsak realista, a valósághoz közeli alkotásokat készítettek. A megmaradt szobrok, fali képek szinte karikatúra erősséggel hangsúlyozzák a fáraó (és családtagjai) egyéni jellemvonásait.

Valószínűleg a második dogmatikus név bevezetésével egyidejűleg Ehnaton országszerte bezáratta minden más isten templomát, az "Amon" szót, sőt időnként az "istenek" kifejezést is, annak többes száma miatt töröltette. Hatalmas vállalkozás volt ez. E változásokat
csak elenyésző lelkesedés kísérhette.

Csak kevés isten volt, akit nem üldöztek: az Atonnal azonosított Ré, illetve az igazságot megtestesítő Maat (akinek nevét viszont innentől az eddigi ideogramma szerint fonetikusan írták le, tehát inkább fogalomnak számított, mint személynek.) Hogy Ré-vel semmi baja nem volt Ehnatonnak, azt bizonyítja két, ez idő tájt született lányának neve (Nofernofruré és Szetepenré), valamint az, hogy továbbra is megtartotta a ,,Ré fia" címet, ami a fáraók hagyományos címe.

Amenhotep családja

A reformer fáraó családi hátteréről, gyermekkoráról nagyon keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy apja – szakítva a hagyományokkal – nem hercegnőt vett feleségül.

Tiye királyné származása a homályba vész, a róla fennmaradt szobor láttán elképzelhető, hogy ereiben núbiai vér csörgedezett. Hogy ő volt Ehnaton anyja, azt ellenségei később felhasználták a fáraó ellen, hiszen mivel az uralkodó apja az isten – tehát elvont lény –, a trónöröklés törvényességét az anya biztosította, akinek ezért mindenképpen királyi vérből kellett származnia.

Ehnatonnak egy fiatalon meghalt fivéréről – Dhutmosze v. Thotmesz –, és több lánytestvéréről tudunk. Elképzelhető, hogy az édes- vagy féltestvére volt a későbbi társuralkodó, Szemenhkaré (egyes feltevések szerint III. Amenhotep gyermeke Szitamon királyi örökösnőtől), és Tutanhamon, akit szoktak Ehnaton és egy mellékfelesége (Kia) fiának is tekinteni.


Ehnaton, Nefertiti és három lányuk Aton áldást osztó sugarai alatt




Főfelesége a csodálatosan szép, Nefertiti férjével csaknem egyenrangú volt férjével, így nagy szerepet játszott a változásokban és az uralkodásban. 




Ehnaton körülbelül társuralkodóvá történt kinevezésekor vette őt feleségül. Nefertiti hat lányt (Meritaten, Meketaten, Ankhenspaaten, Neferneferuaten, Neferneferure, Setepenre) szült férjének, de fiút nem. Két legidősebb lányuk – Meritaton és Maketaton – még a reformok kezdete idején, az Aton-hit kizárólagossá válása előtt született, a négy kisebb már az Aton tiszteletére épített új fővárosban Ahet-Atonban (,,Aton fényhegye").


Ehnaton csodálatosan szép felesége, Nefertiti királynő




Ehnaton apjának III. Amenhotepnek a nagy háreme miatt számtalan gyermeke született, így Ehnatonnak sok testvére volt, akikről feljegyzés nem nagyon van. Azonban öt személyről biztosan tudni, hogy testvérei voltak Ehnatonnak.


Amenhotep testvérei

Thotmesz

III. Amenhotep és Tiye idősebbik fia azt a nevet kapta, amelyet négy elődje (köztük az Egyiptom Napóleonjának nevezett III. Thotmesz) már híressé tett. Mivel ő volt az elsőszülött fiú (vagy legalábbis az első, aki nem halt meg csecsemőkorában), őt nevelték trónörökösnek. Már fiatalon Ptah memphiszi papságának tagja volt (feltehetően a főpap), és katonai rangja is volt („a csapatok kapitánya"). Ez a rangja egy ostoron olvasható, amit Tutanhamon sírjának kincsei közt találtak.

Nem tudni pontosan, hogy Thotmesz herceg mikor halt meg, de még mindenképpen a 28. év előtt. Halálával a királyi párnak egyetlen élő fia maradt: Amenhotep, aki eddig háttérbe szorult Thotmesz mögött. A 28. évben III. Amenhotep társuralkodóvá tette Amenhotep herceget. Valószínű, hogy ezt Tiye szorgalmazta, aki mindenképpen azt akarta, hogy az ő fia legyen a következő fáraó (hiszen elképzelhető, hogy III. Amenhotepnek voltak más fiai is, azonkívül Szemenhkaré ekkorra már valószínűleg megszületett, és ha igaz a feltételezés, hogy ő Szitamon fia, akkor talán több joga is volt a trónhoz, mint az egyszerű származású Tiye gyermekének.)

Még egy érdekesség: Thotmesznek volt egy macskája, Ta-Miu (a név nőstény cicát jelent), akit később bebalzsamozva temettek el saját szarkofágban.

Henut-Ta-Neb

Henut-ta-neb hercegnő valószínűleg a legidősebb lánytestvér volt. Két jelentősebb szobron tűnik fel: az egyik a szolebi templomban van (Henutot itt szüleivel és Iszet nevű húgával együtt ábrázolják), a másik Medinet Habuban (Henut itt szintén szüleivel tűnik fel, illetve Nebetah nevű húgával és még egy hercegnővel, akinek neve már nem olvasható a szobron).

A Henut-ta-neb név jelentése: minden föld úrnője. Ez különböző változatokban (A Két Föld úrnője, A földek úrnője) királynék gyakori címe volt, többek között Tiyéé, Nefertitié, később Anheszenpaatoné, Tiyé és Mutnedzsmeté is. Elképzelhető, hogy III. Amenhotep valamikor feleségül vette Henutot. Bár a lány címei sehol nem tartalmazzák a "Király felesége" címet, nevét sok helyen kártusba írják. Henut-ta-neb címei: Hórusz hitvese az ő szívében; A nagyszerű hölgy a palotában; A király lánya; A király szeretett lánya.

Iszet

Iszet (vagy Aszet; a név az Ízisz eredeti egyiptomi formája) Amenhotep és Tiye valószínűleg második lánya, bár elképzelhető, hogy idősebb volt, mint Henut-ta-neb. Iszet hercegnő hivatalos címei: A király lánya; A király szeretett lánya; A király felesége. Ebből úgy tűnik, III. Amenhotep feleségül vette őt. Amenhotep halála után azonban Iszetről sem hallunk többet.

Nebetah

Nebetah hercegnő III. Amenhotep és Tiye harmadik ismert lánygyermeke. Mivel nincs jelen olyan emlékműveken, amelyeken Tiye idősebb lányai megjelennek, feltehetőleg jó pár évvel fiatalabb volt, mint Henut-ta-neb és Iszet; az amarnai reformok idején tízes évei elején lehetett (ha egyáltalán élt addig). Nebetah neve (,,A palota úrnője") szintén olyan név, ami királynék gyakori címe volt. Nebetah egyetlen ismert címe: A király szeretett leánya. Ez azt sugallja, hogy már fiatalon meghalt, mivel a fáraók szerették különböző címekkel elhalmozni a gyermekeiket (4-5 volt az általános). Nővéreivel ellentétben arra sincs semmi utalás, hogy valaha is kiálynői címet viselt volna.

Baketaton

A család kisbabája, Baketaton a királyi pár legkisebb lánya. Nevéből (,,Aton szolgálólánya") is látszik, hogy ő már az amarnai reformok idején született. Baketaton létezése elég meggyőző bizonyíték III. Amenhotep és Ehnaton 12 éves társuralkodására. Mivel úgy tűnik, körülbelül Nofernofruaton-taserittel, Ehnaton és Nefertiti negyedik lányával volt egyidős, aki Ehnaton 7. évében született, ez eldönteni látszik a vitát, hogy 2 vagy 12 évig tartott a társuralkodás. Baketaton egyetlen ismert címe: A király vérszerinti lánya. Feltehetőleg ő sem lehetett hosszú életű. Tiye halála után nem említik többé.


Amenhotep filozófiája, vallása

Ehnaton filozófiájáról és hitvilágáról a Naphimnusza beszél a legérthetőbben és a legegyértelműbben. Ezt a himnuszt főtisztviselőjének, Ay-nak sírjára vésték fel.

Az Aton-himnusz - Naphimnusz

(1) „Gyönyörűen emelkedsz fel az ég horizontjára, ó élő Aton, ki megteremtetted az életet, mikor felragyogtál a keleti horizonton és szépségeddel megtöltötted a földet.

(2) Eljössz, nagyszerű és ragyogó vagy, magasan minden föld felett, és sugaraid átölelik a földeket mindannak határáig, amit teremtettél, Te, a Nap, és eléred az ő határaikat és aláveted őket szeretett fiadnak.

(3) Messze vagy, sugaraid mégis elérik a földet. Ott vagy az emberek arcában, mozdulataid mégis láthatatlanok. Amikor lenyugszol a nyugati láthatáron, a földre a halál sötétsége borul. Az éjszaka belopózik a hálószobákba, beborít mindent, egy szem sem láthatja a másikat. Tulajdonaikat ellopják, még ha a fejük alatt őrzik is őket, és nem kapják vissza. Minden oroszlán előjön barlangjából és marnak a kígyók. A sötétség az egyetlen, mi látható, s míg a föld csendes, alkotójuk a láthatáron pihen.

(4) Ragyogóvá válik a föld, amikor megjelensz a horizonton, Atonként ragyogva nappal. Te elűzöd a sötétséget és nekünk adod sugaraidat. Ünnepet ül a Két Föld, az emberek felkelnek, Te ébreszted fel őket. Megmossák végtagjaikat, felöltöznek és kezeiket áldóan emelik ragyogó megjelenésed felé. Az egész vidék megelevenedik: minden jószág békében legel, a fák és mezők zöldellenek. A madarak kirepülnek fészkeikből, szárnyaik a Te lelkedet dicsérik. Minden állat lábra áll. Minden, ami repül vagy leszáll, él, mikor Te felkelsz értük. Hajók úsznak északra ahogyan délre is, megnyílnak az utak megjelenésedkor. A hal a folyóban fickándozik arcod előtt. Sugaraid fénylenek a Nagy Zöldben [tenger]. Te növeszted ki a férfiak magvát az asszonyokban; életre hívod a fiút anyja méhében, megnyugtatod őt, letörlöd könnyeit; dajkálod őt már a testben, Te, ki az élet lélegzetét adod mindannak, mit teremtettél, és ő előjön anyja testéből, hogy lélegezni kezdjen születése napján, megnyitod az ő száját és élelmet adsz neki. A fióka már a tojáshéjban felcsipog, Te adsz neki lélegzetet odabenn, hogy éljen; Te adsz neki erőt, hogy kitörjön a tojásból, és ő előjön, és két lábán sétál.

(5) Milyen sokfélék a Te műveid: az ember szeme előtt rejtve maradnak. Te vagy az egyetlen isten, kihez senki sem hasonló. Te teremtetted a földet, Te egyedül, minden embert is, bármi van a földön, a lábon sétáló és magasban szárnyaló teremtményeket, Khor [Palesztina és Szíria] és Kus országait és Egyiptom földjét. Te helyeztél minden embert az ő helyére és adtál nekik élelmet, mindenki megszerzi ételét, és élete folytatódik; a nyelvek különböznek beszédükben, miként jellemük is, és arcszínük megkülönbözteti az országokat.

(6) Te okozod a Nílus áradását az alsó világban, hogy életet adjon a népnek, melyet teremtettél, Te, ura mindennek, ki vajúdtál velük, ura minden földnek, mely érted ragyog, te, Aton, a Felséges. Minden távoli vidéknek Te adtad az életet. Te emelted a Nílus vizét az égbe [eső], és az kiárad értük, és a Nagy Zöldhöz hasonló hullámokat hoz létre a hegyekben, hogy öntözze az ő földjeiket falvaikban. Milyen eredményesek a te terveid, ó, örökkévalóság ura! Nílus vize az egekben, ez a Te ajándékod az idegen országoknak és az országok élőlényeinek. De a Nílus az alvilágból jön elő, Egyiptom földjéért. A Te sugaraid táplálnak minden mezőt. Amikor felragyogsz, ők felélednek és teérted növekednek.

(7) Te rendezed sorba az évszakokat, hogy felvirágoztassanak mindent, amit teremtettél: a telet, hogy lehűtse őket, a nyári hőséget, amit megízlelhetnek belőled. Megteremtetted a távoli eget, hogy benne ragyogj, és láss mindent, mit létrehoztál, Te egyedül, különböző alakjaidban élő Atonként ragyogó, fényesen felragyogó, egyszerre távoli és közeli. Formák millióit teremtettél magadból, városokat és falvakat, földeket, utakat és folyókat. Minden szem Téged figyel, a nappali korongot.

(8) Senki nincs, ki ismer téged, kivéve fiadat, Noferhepruré-waenrét. Te adtad neki a képességet, hogy ismerje gondolataidat és erődet. A föld a Te kezed által kel életre, ahogy megteremted. Te eljössz és ők élnek. Feltámadsz és meghalsz. Te magad vagy az élet és az emberek általad élnek. A szemek a szépséget látják, míg köztünk vagy. Minden munka abbamarad, amikor lenyugszol jobbra [nyugat]. Megjelenésed felvirágoztat mindent a király kedvéért, amióta létrehoztad a földet. Te emeled fel őket, fiad kedvéért, aki a testedből született, ki Felső- és Alsó-Egyiptom királya, az Igazságban Élő, a Két Föld Ura, Noferhepruré-waenré, Ré fia, az Igazságban Élő, a Ragyogó Megjelenések Ura, Ehnaton, nagy az ő idejében; a nagy királyi feleséggel együtt, kit ő szeret, a Két Föld Úrnőjével, Nofernofruaton-Nofretitivel, éljen és virágozzék örökkön-örökké."

Egyiptomiból angolra fordította: Sir Alan Gardiner
Angolról magyarra fordította: Meritaton Isetnofret


A Nap városa (Ahet-aton) leírása

Az Ámon-papság hatalma Uaszetben (Thébában) legyőzhetetlen volt, és bár a fáraó uralkodásának kezdetén még itt élt – Atonnak is itt emeltette az első templomot –, hamar belátta, hogy Ámon városában nem harcolhat Ámon ellen. Vallásának magvait új, érintetlen talajon akarta elvetni, így uralkodásának ötödik évében IV. Amenhotep – ekkor már Ehnaton („Aki üdvös Atonnak") – új fővárost alapított: Ahet-Atont.




Ahetaton pedig egyetlen év leforgása alatt kinőtt a pusztaságból. Pálmafái büszkén hajladoztak széles útjain, ligeteiben pirosra értek a gránátalmák, tavaiban élénken virítottak a lótuszok. Valóságos virágzó liget volt az egész város. Fából épült házai könnyedek, kecsesek voltak, mint a nyaralók, s a házak pálma- és nádoszlopai tarka színekben pompáztak. A ligetek folytatódtak a házak belsejében is, mert a falakon örökös tavaszi szélben hajladoztak a festett pálmafák és szikomorfák, a kőpadlón nádas susogott, színes halak úszkáltak, s tarka szárnyú vadkacsák rebbentek fel a légbe. Semmi sem hiányzott e városból, ami felvidíthatja az emberi szívet, hiszen szelíd gazellák sétáltak ligeteiben, strucctollbóbitás szilaj paripák húzták utcáin a könnyű kocsikat, és konyháiból a négy világtáj minden fűszerének csípős illata szállt.

Ilyen lett az Égi Magasságok Városa, és amikor ismét beköszöntött az ősz, és a fecskék újra előbújtak iszapba vájt odúikból, hogy az áradó víz felett nyugtalan rajokban cikázzanak, Ehnaton fáraó Atonnak szentelte e földet és e várost. Határköveit megszentelte keleten, nyugaton, északon és délen, és mindegyik határkőről Aton adta áldását reá és családjára, és mindegyik határkő feliratában esküvel fogadta, hogy Aton földjét soha többé nem hagyja el.

Az akkori viszonyok szerint Ahet-Aton hihetetlenül modern város volt. Középpontjában állt Aton nagy temploma, mely teljesen nyitott volt, hogy az áldásos napsugarak akadálytalanul beáradhassanak. A városban több kisebb Aton-templom is épült, némelyik a királyi család egyes tagjai számára. A közeli királyi palota két részét a főutca felett átívelő fedett híd – az első híd Egyiptomban – kötötte össze; nagyobb ünnepek alkalmával a fáraó és a királyné itt jelentek meg a népnek és innen dobáltak jutalmat a kitüntetetteknek. Ebben a negyedben állt a levéltár. Romjai közt a régészek megtalálták az ún. amarnai leveleket, melyek rávilágítanak a kor külpolitikájára.

Közvetlenül a kikötő mellett volt a város kereskedelmi negyede. Itt cukorsüveg formájú, fehérre meszelt silókban tárolták a gabonát, a modern épületekben sokféle árut kínáló boltok nyíltak. A nagy Aton-templom a főút mentén helyezkedett el. 212 méter hosszú volt, és hat egymásba nyíló, négyszögletes udvarból állt. Teteje nem volt, hogy a napsugarak zavartalanul beáradhassanak.




Aton templomának megmaradt romjai

Ahet-Aton magánházai a középületekhez hasonlóan égetetlen téglából épültek, a küszöböket, ajtó- és ablakkereteket mészkőből készítették. A fenti regényrészlettel ellentétben fából csak az ajtók és oszlopok készültek, hiszen a fa hiánycikk volt egész Egyiptomban, a paloták számára a mai Libanon területéről importálták. A telkeket magas fal vette körül, őrházikóval a kapu közelében, ahonnan derékszögben vezetett az út a házhoz. Ez három fő részre oszlott: a fogadóteremhez a központi helység csatlakozott; magasított mennyezetét festett oszlopok tartották; rácsos ablakai magasan voltak, hogy mérsékeljék a vakító napfényt. A helység két oldalán sorakoztak a ház urának dolgozószobái. A fogadóterem feletti loggiára szintén a központi helységből lehetett feljutni. A ház harmadik részének központi terme a ház úrnőjének szobája volt, körülötte helyezkedtek el a hálószobák.

A főépület mögött különböző melléképületek voltak: a konyha, a pékség, a sörfőzde, a szolgák lakrészei, az istállók, kutyaólak, raktárak, műhelyek, fonodák. A házhoz tartozott még egy díszkert, melynek központi tavacskájában lótuszok nőttek, körülötte pálmák, szikomorfák, gránátalmafák, virágzó bokrok és papirusz termett. A kert bejáratánál kis szabadtéri kápolna; oltárán Aton szórta sugarait a királyi családra.

Az emberek reagálása Aton tetteire

A fennmaradt emlékek alapján az ahet-atoni (az új főváros) élet harmonikus idillnek tűnik, a felszín alatt azonban fenyegető folyamatok zajlottak. Az isteneitől megfosztott nép még nem mert nyíltan a fáraó ellen fordulni, de ahet-atoni otthonaikban nagy titokban a régi istenek szobrait őrizték. Ha megpróbáljuk beleképzelni magunkat az egyiptomi átlagember helyzetébe, megérthetjük ezt.

A vallás évezredeken át beleivódott az emberek gondolataiba, ezernyi szállal szőtte át életüket, jelen volt mindennapjaikban. Meghitt közelségben éltek a teremtő Ptahhal, az írást feltaláló Thottal, a gyermekeket védelmező Iszettel (Ízisz), hogy csak néhányat említsünk a legnépszerűbbek közül. Az egyiptomi társadalmat teljesen készületlenül érte a különös, elvont isten előléptetése egyedüli istenné, így érthető, hogy a drasztikus lépés ellen ösztönösen tiltakozni kezdtek, még akkor is, ha ezt nyíltan nem tehették meg.

Új városa alapítása előtt Ehnaton megtartotta a szed-ünnepet. Normális körülmények között erre a 30. uralkodási évben kerül sor és a fáraó szimbolikus megfiatalítását jelenti, Ehnaton esetében azonban azért volt rá szükség, hogy a fáraó megújult erővel foghasson bele a nagyszabású vállalkozásba. Óriási lelkesedéssel is kezdett terve megvalósításához.

Ahet-Aton (a név jelentése nem tisztázott; Aton fényhegye vagy Aton horizontja) a 4. és a 8. uralkodási év között épült. A királyi család már akkor odaköltözött, amikor a város még nem állt teljesen készen. A fáraó esküt tett, hogy sem életében, sem halálában nem hagyja el új városát, melynek határait tizenegy határkősztélé jelezte.

A régi rendszer hívei Thébában maradtak, ami annyiban volt hátrányos, hogy a fáraó nem tudta ,,szemmel tartani" őket. Helyettük egy teljesen új hivatalnokréteg épült ki, sokan egyszerű származásúak voltak. Ők feltétel nélkül támogatták a fáraót és reformjait, de befolyásuk a városra korlátozódott. A hadsereg sem állt Ehnaton mellett; a főparancsnok Horemheb nem volt a reformok fanatikus híve. A katonai ügyeket Ehnaton alatt egyébként is elhanyagolták, a fáraó egyetlen hadjáratot sem vezetett, templomai faláról (a korai időket leszámítva) teljességgel hiányzik az a szimbolikus jelenet, amikor a fáraó lesújt ellenségeire.

Úgy tűnik tehát, hogy az Amarna-kor alatt végig fennállt a kettősség: a régi és az új világrend egymás mellett létezett. Thébában még élt az idős fáraó, III. Amenhotep; a külföldi uralkodók sokszor inkább Tiye királynéval leveleztek, nem Ehnatonnal, aki elhanyagolta a külpolitikát. Ahet-Aton elszigetelten állt az eleinte minden bizonnyal értetlen, majd lázadozó ország közepén.

III. Amenhotep és Ehnaton mindvégig jó viszonyban maradtak, és elképzelhető, hogy Ámon híveit csak az idősebb fáraó iránti tisztelet tartotta vissza attól, hog nyíltan fellépjenek Ehnaton ellen. III. Amenhotep és Tiye gyakran meglátogatták fiukat; mindkettejüknek volt saját palotája Ahet-Atonban. Nem véletlen, hogy Ehnaton hatalma azután indul hanyatlásnak, miután apja meghal és már nem tudja támogatni őt.

A fordulópont

Ehnaton uralkodásának 12. évében feltehetőleg járvány tört ki Egyiptomban. Először a fáraó második lánya, Maketaton hal meg, azután III. Amenhotep. Körülbelül ebben az időben meghal Tiye királyné és a két legkisebb hercegnő is, Nefertiti pedig rejtélyes módon eltűnik, talán az Északi Palotába költözik gyermekeivel és Tutanhamonnal.

A 14. évben Ehnaton maga mellé veszi társuralkodónak öccsét (féltestvérét?), Szemenhkarét, és hozzáadja feleségül Meritatont. Indokai felől megint csak találgatni tudunk: talán már belenyugodott, hogy nem születik fia, de az is lehet, hogy az egyre erősödő ellenzék kényszerítette. Ha helyes az a feltételezés, hogy Szemenhkaré anyja Szitamon, a királyi örökösnő volt, akkor sokkal több joga volt a trónhoz, mint az egyszerű származású Tiye fiának!) A társuralkodás évei - éppúgy, mint Szemenhkaré rövid uralkodása Ehnaton halála után - egyfajta kiegyezés a régi idők híveivel. Ámon újra megjelenik, szentély is épül neki Thébában.

Amenhotep után

Ehnaton halálának körülményeiről semmit nem tudunk, és ismerve a körülményeket, feltételezhetjük a legrosszabbat. Utódja, Szemenhkaré nem egészen egy évig állt a birodalom élén (az utolsó feljegyzett uralkodási éve a negyedik, amibe bele kell számolni a hároméves társuralkodást is) - feltehető, hogy azok, akik Ehnatont meggyilkolták, nem érték be a fiatal fáraó ,,kiegyezéspolitikájával," a részleges visszatéréssel a régi kerékvágásba, és radikálisabb változást akartak. Ezt csak a gyermekkorú, tehát könnyen irányítható Tutanhamon uralma alatt sikerült elérniük. Tutankhamon (i.e. 1333-1323) hétéves fiúként került a trónra. Uralkodásának kezdetén az új vallást elhagyták, noha teljes kirekesztése és üldözése sokkal későbbre datálható. A tényleges hatalom Ay-nál és a hadsereg parancsnokánál Horemhebnél volt.

Az el-Amarnai "új fővárost" rendkívüli kíméletlenséggel lerombolták, azonban mégis sok különösen értékes lelet fenn maradt.

Ehnaton személyével kapcsolatban rengeteg alapvető kérdésre nincs válasza senkinek. Nem tudni, hogy anyja honnan is származott, azt sem, hogy hol töltötte gyermekkorát, hogy tizenhét évnyi uralkodás után meghalt-e, vagy tovább élt? Volt-e társuralkodója, és ha Szemenhkaré az volt, az kije volt neki? Ki volt Ay, aki a negyedik Amarnai uralkodóként ismert. És vajon hol és mikor temették el Ehnatont? Sírja Amarnában megépült, de a mai kutatások szerint nem temették oda. Ez nem tény, csak feltevés, mivel a múmia hiányzik, a tárgyi bizonyítékok pedig nagyon hiányosak.


Aton az én szememben - saját szubjektív vélemény

Az én szememben Ehnaton magasabb minőségű lélek mint a kora átlaga. A tetteit nem a korhoz viszonyítva tekintem, hanem önmagában. A világ ma sem fogadna el ilyen reformokat, mégha erősen rá is férne bolygónkra. Az Amon vallást hirdető papok szájából kiesett a sajt erre a 16 évre, s mivel akkor már óriási hatalma és befolyása volt ennek a rétegnek (mintha csak ma lenne), Aton reformja rövidéletű lehetett.

Jó ötletnek találom, hogy elvonult a városból és egy teljesen újat alkotott, ami nagyon modern volt. A régit lerombolni és újat építeni nehezebb és hosszabb lett volna, mint így. Kár, hogy nem volt ideje a városnak igazi lélekkel, szellemmel átitatódnia, hiszen lerombolták amint Aton eltűnt vagy meghalt.

A Nap-himnusz nagyon egyszerű szemléletmódja igazi bölcsességről tanúskodik. Nem ír kacifántos lélekképeket, hanem megragadja a körülötte lévő világot olyan egyszerűen ahogy az van. Aton kora művészete is az egyszerűség felé hajlott, a majdnem karikatúra szerű ábrázolásaival. Igazi vízöntő jellem, bár extravagancia nélkül. A himnusz minden mondatában átérződik az a tudat, hogy mindennek a középpontja a Nap. Nem az égitest, hanem az a lélek, amelyik az egész rendszerünk életben tartja. Úgy képzelem ezt a lelket, mint a Földanyát azaz Gaiat. Ez ugyanaz az éltető minőség. Aton pedig ismerte ezt a rendszert és nemcsak hitte, hanem tudta is.

Külalakja és nem hétköznapisága miatt az utókor kutatói a saját neméhez vonzónak titulálták, elmondták azt is, hogy végtelenül ronda volt akit nem volt sikk ábrázolni, sőt, tettei miatt hasonlították a modern kor Hitlerjéhez is de ezeket csak modernkori primitív lebunkózásnak tartom. Ha már nem érjük fel ésszel, akkor lehozzuk a saját szintünkre. Ezért láthat napvilágot ma olyan hír, hogy Tutankhamon gerincferdüléses volt, vagy hogy Jézus létezése is csak azért lehetséges mégis (2000 éves szkepticizmus), mert találtak egy síron pár írásjelet, amelyen Jézus neve is szerepel.

Aton egy másik dimenzióban lenne normális lélek, itt a földön igazi csodabogár, akinek ráadásul a legnagyobb hatalom is megadatott 16 éven keresztül. Ma már ilyen figurákat lelőnének az első nyilatkozata után, vagy a koronázása előestéjén. Aton nem háborúzot, nem érdekelte a külpolitika. A háború ellenessége lelke egészen más minőségéről nyilatkozik, bár a külpolitika elhanyagolása szerintem nem volt helyes.

Konkrétan megvizsgálva ezt a másik dimenzióbeliséget, a fura külalakokat tudom felhozni. Aton alakja eltérő a földi emberétől, Nefertiti koponyaformája a Közép-amerikai - valószínűleg a Sas csillagképből való lények - koponyáira emlékeztet. Az alábbi képen Nefertiti látható, egy el nem készült szobron, ahol a fejforma mindenféle sisak és fejfedő nélkül már mutatja magát, hogy nem „normális”.





Aton nőiessége éppúgy látszik, mint férfiassága. Az ilyen lelket én nem homoszexuálisnak tartok, hanem olyas valakinek aki már egybeolvasztotta a két nem különbözőségét, és kár lenne azon gondolkodni, hogy nemi szerv tekintetében melyikkel áldotta meg a Teremtő! A világtörténelemben ilyen személyt ha keresnék, akkor a bibliai János jutna egyedül eszembe.

Szimpatikus dolog lenne a mai férfias erőket túlsúlyban felmutató világban Aton és Nefertiti egyenrangúsága. Nefertiti csodálatos nő volt, homoszexualitással vádolni Atont szerintem maga a perverzió.

Ehnaton rövid földi pályafutása megmutatta, hogy mindig volt és van példa arra, hogy a Teremtő elküldje egy olyan minőségű fiát, amelyik a legalsóbb rétegekhez is eljuttatja a Fényt, ahogy 1300 évvel Ehnaton után Jézus is tette. Semelyikük sem lehetett „hosszúéletű” ebben a világban, de a minta mindig átadatott, és a mai napig beszélünk róluk akár elfogadott a létezésük akár nem.








Továbbá:


- A magyar szent korona igazi rejtélye! :

- Egy galaxis kívülről nézve az "ŐS" jelkép olvasatát adja nekünk:

- Nyelvünkről a kettőskereszt összefüggéseivel:

- Mátyás király:

- Különös fények a Pilisben:

- A Kárpát-medence: a magyarok Szent Grálja:

- A Teremtő Páros szeretettel teremtette meg a világot:

- Két eltitkolt beavató csillagkép: a Kígyótartó és az Orion:

- Idegen civilizációk jelenléte a Földön egykor és ma Megválaszolatlan kérdések:

- CSILLAGÁSZAT:

- A Szakkarai Piramis – a kvantumgép:

- Megmondom a titkát, édesem a dalnak:

- A BIOELEKTROMOSSÁG TUDOMÁNYÁNAK EREDMÉNYEI – DIMENZIÓKAPUK:

- Mi is a Lélek?:

- TOBOZMIRIGY - A TESTÜNK CSODÁJA:

- A harmadik szem:

- A teremtés energiái – Kundalini:

- A kézben, a talpon ... benne van az egész ember  - Térkép az egészségünkhöz  – Reflexzónák - Aura - Csakrák - Csokrok:

- A csakrák betegségei - behangulásuk:

- A SZERVÓRA:

- Gyógyító kéztartások - Mudrák:

- A VÍZ ÜZENETE - A REZGÉSEK HATÁSA A VÍZRE:

- A MELEGVIZEK - GYÓGYVIZEK BIRODALMA - A KÁRPÁT - MEDENCE:

- A VULKÁNOK:

- Piramisok a Pilisben?...Egyiptomban, és szerte a Földön:

- Skalárháború:

- A dimenziókapuk létezése:

- Idegen civilizációk jelenléte a Földön egykor és ma Megválaszolatlan kérdések:

- A világ legmagasabban fekvő lakott települései:

- Magyarul beszélő indiántörzsek:

- Peru - Cuzco - az Inka Sacsayhuaman erődje - emberkéz alkotta gigantikus csoda?:

- Pápua Új-Guinea:

- GÖMBKÖVEK – KŐGOLYÓK A FÖLDÖN:

- Ica - a faragott kövek:

- ÉRDEKES NAGY KÖVEK - PONTOSAN KISZABOTT MEGALITOK - a világból:

- Világtérkép a Föld édesvíztartalékairól:

- A Kajlás-hegy - Kailash - Tibetben:

- A MORFOGENETIKUS MEZŐ, AVAGY A MÁTRIX LÉTEZIK:

- Kronovizor - az időnéző időgép:

- Napisten születésnapja:

- Hajnalhozók c. könyvből - Barbara Marciniak - A Plejádok tanításai:

- Annunakik közöttünk?








Szeretettel,

Gábor Kati



blog oldalam: 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése